--Please no copy!-- -

2014. október 4., szombat

Csillagvár




                               CSILLAGVÁR
 BALATONSZENTGYÖRGY






Gyönyörű tavunk, a Balaton déli oldalán, a Keszthely felé futó országút keresztezi ezt a kicsiny községet, dombok, szőlőhegyek, diófák és erdőkoszorúzta kukoricaföldek mellett. A Balaton és a Marcali dombhát e festői találkozású pontján - feltehetően eredetileg védhető, megerősített templomként (talán monostorként) épített, később a hajdan oly fontos végvári kiserődláncolat egyik erősségeként használt épület maradványait felhasználva - hozza létre az 1820-as években Festetics László e tizenkét szögletű vadászlakot, amely több, mint 30,00 m mélységű, saját kúttal rendelkezik. 




A védművé alakított állapot földszinti alaprajza és metszeti rekonstrukciója


A templom funkcióra történő utalást az eredeti épület földszinti alaprajza és az alatta húzódó, a földszinttel egybevágó, görögkereszt alaprajzú pince teszi valószínűvé: világi épületet nem szokás - akkoriban nem is illik - görögkereszt alaprajzzal építeni. E forma Magyarországon és Európában általánosan is, a szakrális épületek sajátja. A görögkereszt sarkait egészítik ki később szimmetrikus, hegyes szögű toldásokkal, így jön létre a jelenlegi, a világon egyedülálló, csillag alaprajzú épület.

A Balaton szintje fölé mintegy 40,00 m magasságra emelkedő domboldalon, hadászatilag jól védhető helyen épül e templomból alakított apró erőd, amely mára már elpusztult, sarokbástyás sáncaival, lőrés-szerű ablakaival és saját vízellátásának biztosításával oly jó szolgálatot tesz a XVI.-XVII. sz.-beli, török elleni csatározások során a Somogyországot védő magyar végvári vitézeknek. A sáncok területén a régészeti feltárások favázas, tapasztott falú kunyhókból álló településmaradványt hoznak a felszínre. Elképzelhető, hogy ezt a kis települést csak a csaták időszakában használják lakóhelyként; nagy valószínűséggel Kanizsa török kézre kerülésekor pusztul el.

 Az épület maga eredetileg fedélszék nélkül épített, lapos tetejű erősség, amelynek valaha meg-volt, de a későbbiekben elbontott toronyszerkezete a maradványokból biztosra vehető. Legendacsokrok mesélnek a kis erőd alagútrendszereiről, de ezeknek nem akad nyomára a régészek ásója, mint ahogy betyárok elrejtéséről szóló barlangoknak sem. Egy réges-régi, a vár mély kútjához fűződő helyi mende-monda szerint öngyilkos-jelölt ifjú pár vetett volna véget életének itt, valamely boldogtalan szerelem betetőzéseként: bús vőlegény és szomorú koszorúslány regéje ez, amely rege valóságalapját azonban -szerencsére- nem bizonyítja semmi.

A földszinti terület a vár napi életvitelére használt szintje: a torony alapvetően őrtoronyként és védőbástyaként működik. A földszinten volt a nagy füstöskonyha és a katonák szálláshelye. Ez az alapvető funkció a Festetics-féle átalakítást követően is megmarad, kibővülve a nagyobb alapterület biztosította lehetőségekkel.  Így megoldható volt fegyverszoba, pihenőhelyiség, börtön, fonó és külön kapitányi szoba kialakítása is, már a csillag formájú épületben.

                                                                         

 Csillagvár bővített alaprajza




A földszint jelenleg kiállító-terem. Panoptikum formájában kerül bemutatásra a vár- és környékbeli mindennapok élete: lakomázó vitézek, plébánossal egyezkedő várkapitány, molnárlegény, őrségben álló katonák, a konyhán főző asszonyok, vagy éppen fogat húzó falusi kovács láthatóak kedvesen megformált, színes figurákkal ábrázolva a valójában nem igazán idilli életforma eseményeit. A pincében „katonakiállítás”: időrendi sorrendben felállított, 80 cm magas figurák mutatják be a korabeli katonai viseletet a honfoglalás korától egészen az I. világháború uniformi-sáiig. Láthatóak főúri viseletbe öltöztetett bábok is, lóháton, vagy gyalog, de a leginkább dekoratív figurák a huszárok. A teljes magyar hadviselet 1200 éve vonul fel a görögkereszt alaprajzú pincében…
         

                                                                              

Csillagvár metszetvázlata




A vár történetét Móricz Béla és László István kutatják föl: ez utóbbi a vár Kapitány-szobájában születik.

Termeiben - amelyek inkább csak szobák - végvári témájú és gazdag helytörténeti kiállítások láthatóak, alkalmanként harci játék-bemutatókkal.

(A Csillagváron kívül további helyi történelmi érdekesség, hogy itt, a Balaton -a Lacus Pelso- mellett, Balatonszentgyörgy-Fenékpuszta területén, egy régi, római-kori villában születik meg Nagy Theodorik, a gótok császára, aki -Passuth László szavaival- Ravennában temette Rómát...)

Csillagvár távol van…” énekli Koncz Zsuzsa egyik régebbi, kedves dalában - bár nem erről az épületről énekel - de annyira távol azért még nincs: meglátogatása érdekes kiruccanás múltunk e megőrződött csillagához.

                                                                            


2014. június 29., vasárnap

Kő - korszak

                                             





       




2014. május 16., péntek

Kiállítás Óbudán

Históriás szép házak


ÖREGVÁR
 TATA

Tata nemzetségéről. Elsőnek Deodatus jött be az apuliai sanseverinói grófok nemzetségéből, ő alapította és szerelte fel a tatai monostort. Szent Adalbert prágai püspökkel együtt ugyanis ő keresztelte meg Szent István királyt; ezért adta annak a monostornak a Tata nevet, mert Szent István király tiszteletből nem nevezte őt nevén, de tatának hívta; ki is veszett Deodatus neve, de megmaradt Tata, ezért nevezik így ama monostort is. Pannóniában nincsen nemzetsége, mert bár felesége volt, maradék nélkül végezte életét.” - írja a Képes Krónika Tata nevének és első bencés monostorának eredetéről. A Szent István becézte keresztapa - Tata - így lesz e szép város „keresztapja” is...

  A város vélhetően már a XIII. században kettős település: Tata és Tóváros. Egyes korai oklevelek királyi birtokként említik, ténylegesen 1326-ig a Csák família hatalmas birtokának része. A vár építésének kezdetéről nem tudósítanak a krónikák: a ma is álló lakótorony -a vár legrégebbi része- feltehetően a Csák nemzetség alatt épül. A nagyobb lélegzetű építési munkák Nagy Lajos király alatt készülnek és folytatódnak a XIV. század második felében. Ekkoriban a vár és a környező terület a Lackfi család tulajdona. A Zsigmond király által felségárulás miatt 1397-ben lefejeztetett Lackfi István nádor birtokait a király hűséges hívei között osztja szét, de Tatát önmaga számára tartja meg:  a várban királyi lakhelyhez méltó átalakításokat, bővítéseket végeztet. Tata fényes, főúri palotává válik. A szép, tóparti környezet gyönyörű látvány, pompás vadászparadicsom. A tó legendája: amikor ellenség támadt a városra, a gazdag templom elásott kincseinek lelőhelyét az elfogott, megfenyegetett sekrestyés -cserébe életéért- a martalócoknak ugyan elárulja, ám amikor azok elkezdenek a kincs után ásni, az első néhány kapavágás után feneketlen tóvá változik a vidék…  Tata 1423-tól a magyar politikai élet pezsgő központja. Mátyás, bölcs királyunk nagyon szeret Tatán tartózkodni: „A vadász ül hosszú, méla lesben, s vár felajzott íjra gyors vadat… „ írja róla Vörösmarty Mihály „Szép Ilonka” című versében. A király a várat fiának, Corvin Jánosnak adományozza, aki azt 40 000 aranyforint ellenében az új királynak, II. Ulászlónak adja. 1727-től Eszterházy-birtok, egészen 1945-ig.

 A nem túl nagyméretű királyi vadászkastély ma, romjaiban is lenyűgöző; falai csodálatosan tükröződnek a bástyák lábánál csillogó Nagy-(halas)tó vizében. A folyamatos ásatások során töredékeikben is csodálatos maradványok, szépen formált edények, gondosan faragott kövek kerülnek elő a talajból.


Érdemes megnézni.